Az időskori depresszió és a hallás kapcsolata I.

Egy nemrégiben végzett felmérés szerint szerte a világon körülbelül 1,3 milliárd ember szenved valamilyen hallássérüléstől, és számuk – a társadalom elöregedése miatt – egyre nő ⁽¹⁾. A 60-69 éves emberek mintegy 45%-át, a 80 év felettieknek pedig kb. 90%-át sújtja ez a probléma ⁽²⁾.

A szomorúsággal, bűntudattal, alacsony önértékeléssel, étvágyváltozással, alvászavarokkal, esetleg állandó bűntudattal jellemezhető depresszió valószínűsége a kor előrehaladtával szintén nő ⁽³⁾. Az idősek 15 %-a szenved enyhe, 1-5%-uk pedig súlyos depressziós tünetektől ⁽⁴⁾. A kutatások szerint az idős emberek halláscsökkenése és a depressziós állapotuk között szoros összefüggés található ^{(5, 6)}. Egyesült Államokbeli kutatók ⁽⁷⁾ 2018-ban publikálták kutatásaik azon eredményét, mely szerint ugyanazon agyterületek csökkent működése vezet olyan érzelmi, magatartásbeli változásokhoz, amelyek a halláscsökkenéssel és a depresszióval egyaránt kapcsolatban állnak.

Az idős emberek szociális kapcsolatai barátok, rokonok, más fontos emberek elvesztése, következtében beszűkülhetnek. Ezt az állapotot erősíti, ha valaki úgy érzi, nem tud lépést tartani a világ fejlődésével, hiába akar „felkapaszkodni” a technikai és társadalmi változások gyorsabban száguldó „vonatára”.

A helyzetet erősen súlyosbítja, ha halláscsökkenés miatt is „kiszorul a világból”. A körülötte élők egy darabig próbálkoznak azzal, hogy megértessék magukat, de egy idő után sokan lemondanak erről a törekvésről, és ezzel az idős emberrel való kapcsolattartásról is. Mindez természetszerűleg a depresszió felé sodorja a hallássérült embert. A világ „beszűkülését” egyben a gondolkodási képességek csökkenését is okozhatja, hiszen ebből a szempontból az agy és az izomzat hasonlít: ha nincs edzésben, ellustul, elsorvad!

Ezt a folyamatot érdemes a kezdet kezdetén, azaz a halláscsökkenés első jeleinek jelentkezésekor megállítani, vagy ami még jobb: megelőzni a problémát. A prevenció számos lehetősége áll rendelkezésünkre. Ezek között szerepel:

• a potenciális halláscsökkenést okozó gyógyszerek szedésének korlátozása
• genetikai tanácsadás igénybevétele
• kanyaró, mumpsz, rubeola, agyhártyagyulladás elleni védőoltások beadatása
• az akut légúti fertőzések gondos kezelése
• rutin szűrővizsgálatok elvégzése (vércukor-, vérzsírszintmérés, szív-és érrendszeri problémák felderítése)
• halláskárosodást okozó környezetben megfelelő védőeszközök használata ⁽⁸⁾.

Ha már kialakult a halláscsökkenés, és ezzel párhuzamosan a depresszió első jeleit is tapasztaljuk, érdemes azonnal komolyan venni azokat. Az idős emberek magatartásának egyes tüneteit (egyedüllét, a társas kapcsolatok korlátozódása, az érdeklődés beszűkülése) hajlamos a környezetük demenciának, azaz a szellemi hanyatlás megnyilvánulásának tekinteni, és természetesnek tartani ezt a folyamatot. Ez nagy tévedés! Az öregség nem betegség! Nem szükségszerű, hogy egy idős emberre jellemzőek legyenek a fenti tünetek. Amikor jelentkeznek, érdemes azonnal cselekedni, azaz kideríteni a magatartásváltozás pontos okait, és tenni annak érdekében, hogy a szóban forgó személy számára is elérhető legyen a teljes, kiegyensúlyozott, derűs élet. A demencia diagnózisa neurológiai vizsgálat segítségével kizárható. Amennyiben ez történik, érdemes depresszióra gyanakodnunk.

Sajnos az idős emberekre is jellemző, hogy halláscsökkenésüket (mely később depresszióhoz is vezethet), természetesnek tekintsék ⁽⁹⁾. „A korral jár” – szokták mondogatni. Mi több: kialakulhat egyfajta rigiditás (rugalmatlanság), a változásokkal szembeni merev ellenállás, amelynek következménye annak a véleménynek a hangoztatása, hogy „én már eleget alkalmazkodtam a világhoz, most alkalmazkodjon a világ hozzám”. Sajnos ez a teória nem, vagy csak ideig-óráig működik. A kezdeti tünetek jelentkezésekor érdemes azonnal megtenni az életminőséget javító lépéseket.

Következő cikkünkből az is kiderül, hogyan kezelhető a halláscsökkenés és a depresszió. Arra is fény derül, hogy ha az egyik szerettünkön tapasztaljuk a tüneteket, hogyan tudunk nekik segítséget nyújtani.

[1] Dr. Kollár János – egyetemi docens, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet. E-mail: janoskollar@gmail.com

Irodalomjegyzék

1. Wilson, B. S., Tucci, D. L., Merson, M. H., & O’Donoghue, G. M. (2017). Global hearing health care: New findings and perspec­tives. Lancet (London, England), 390, 2503–2515. doi:10.1016/ S0140-6736(17)31073-5
2. Goman, A. M., & Lin, F. R. (2016). Prevalence of hearing loss by severity in the United States. American Journal of Public Health, 106, 1820–1822. doi:10.2105/AJPH.2016.303299
3. Freeman, A. T., Santini, Z. I., Tyrovolas, S., Rummel-Kluge, C., Haro, J. M., & Koyanagi, A. (2016). Negative perceptions of ageing predict the onset and persistence of depression and anxiety: Findings from a prospective analysis of the Irish Longitudinal Study on Ageing (TILDA). Journal of Affective Disorders, 199, 132–138. doi:10.1016/j.jad.2016.03.042
4. Fiske, A., Wetherell, J. L., & Gatz, M. (2009). Depression in older adults. Annual Review of Clinical Psychology, 5, 363–389. doi:10.1146/annurev.clinpsy.032408.153621
5. Keidser, G., & Seeto, M. (2017). The influence of social interaction and physical health on the association between hearing and depression with age and gender. Trends in Hearing, 21, 2331216517706395. doi:10.1177/2331216517706395
6. Rosso, A. L., Eaton, C. B., Wallace, R., Gold, R., Stefanick, M. L., Ockene, J. K.,…Michael, Y. L. (2013). Geriatric syndromes and incident disability in older women: Results from the women’s health initiative observational study. Journal of the American Geriatrics Society, 61, 371–379. doi:10.1111/jgs.12147
7. Rutherford, B. R., Brewster, K., Golub, J. S., Kim, A. H., & Roose, S. P. (2018). Sensation and psychiatry: Linking age-related hearing loss to late-life depression and cognitive decline. The American Journal of Psychiatry, 175, 215–224. doi:10.1176/appi.ajp.2017.17040423
8. Alberti PW. The prevention of hearing loss worldwide. Scand Audiol Suppl. 1996;42:15-9.
9. Cosh, S., von Hanno, T., Helmer, C., Bertelsen, G., Delcourt, C., & Schirmer, H.; SENSE-Cog Group. (2018). The association amongst visual, hearing, and dual sensory loss with depression and anxiety over 6 years: The Tromsø Study. International Journal of Geriatric Psychiatry, 33, 598–605. doi:10.1002/gps.4827