Mizofónia
A mizofónia, vagy más néven hangirritáció, amikor bizonyos hangokat különösen irritálónak talál az illető, még akkor is, ha egyébként általában nem különösebben érzékeny a hangokra. A mizofónia egy önálló állapot (nem fülzúgás, rögeszme vagy poszttraumás stressz következménye), káros válasz a hangra, függetlenül attól, hogy milyen hangerőről van szó, tehát egy lágy, alig hallható hang is kiválthatja a kellemetlenséget. Amennyiben ez heves érzelmi reakciót is vált ki, például erős dühöt vagy szorongást, akkor ezzel foglalkozni kell. Ilyenkor a vérnyomás is megemelkedhet, verejtékezés is társulhat hozzá. A mizofóniásnak nem kell egy zajongó szomszéd, aki ezt generálja, akár suttogás vagy más, számára fel sem tűnő hangok is kiválthatják, gyakran épp a családtagok részéről okozott hangok gerjesztik. Az állapot ismerete még gyerekcipőben jár. Megállapították egy kutatásban1, hogy az agy érzelmi folyamatokért felelős területén - az okozó hangok hatására - jelentősen megemelkedik a vér- és az oxigénszint. Annyit már tudnak az orvosok, hogy a mizofóniát kognitív viselkedésterápiával lehet hatékonyan kezelni.
Hiperakúzis
A hiperakúzis a mizofóniánál is súlyosabb hangérzékenység, ez egy viszonylag ritkán előforduló jelenség, amikor az egyén a mindennapi zajokat is kényelmetlenül hangosnak érzi, sőt akár fájdalommal is járhat számára. Ilyenkor akár a hűtő zaja vagy a folyó csapvíz hangja is fájdalmas lehet a hiperakúzisban szenvedő egyénnek. Néhány ember, aki érzékeny a hangokra, fülzúgást is észlelhet, de az egyik probléma megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másik is kifejlődik. A hiperakúzisos betegnek a normál környezeti zajjal szemben a toleranciája nincs rendben. A fül rezgésként érzékeli a hangokat. Aki hiperakúzisban szenved, annak az agya megzavar vagy eltúloz bizonyos rezgéseket. Tehát akkor is, ha ugyanazokat a jeleket kapja, mint más, az illetőnél az agy másképp reagál. Ez okozza a kellemetlenséget.
Az emberek általában nem hiperakúzissal születnek, hanem bizonyos betegségek vagy egészségügyi problémák váltják ki. Ilyen lehet a fej sérülése (például légzsák ütése), fülkárosodás gyógyszerek vagy toxinok miatt, vírusos fertőzés, amely a belső fülre húzódik, Lyme-kór, Meniere-betegség, bizonyos típusú epilepsziák, posztraumás stressz rendellenesség (PTSD) vagy a depresszió. Amennyiben pszichés problémáról lévén szó, kezelése pszichológiai módszerekkel a legcélravezetőbb.
A hiperakúzis fokozatosan is kifejlődhet, vagy hirtelen is előfordulhat, például amikor az illető stresszhelyzetbe kerül. A hiperakúzis súlyosabb esetekben akár egyensúlyvesztést is okozhat. Azoknál, akiknek a hangtűrése összeomlott, az audiológus határozza meg a hangossági zavar szintjét.
Amennyiben úgy gondolja, hogy hiperakúzisa lehet, forduljon fül-orr-gége szakorvoshoz, aki felveszi a kórtörténetét, alaposan megvizsgálja a fülét, és hallásvizsgálatot is kér annak megerősítésére. Kezelése attól függ, hogy mi okozza. Egyes esetekben, például az agy vagy fül sérüléseinél, a hangérzékenység önmagában is javulhat.
Érdekesség, hogy ma már kutatások folynak azoknak a pontos frekvenciáknak a meghatározására, amelyek a mindennapi életben zavaróan hatnak. Például a háztartási gépek zaját kiszűrve a gyártók kellemesebb környezetet teremthetnek használói számára.
Hiperérzékeny hallás
Vannak olyan emberek, akik már születéskor hangérzékenyek, de ez csak bizonyos hangos frekvenciákra jellemző (általában 70 decibel feletti). Az autista gyermekekre ez jellemző. Ők is tolerálnak bizonyos hangokat normál szinten vagy akár hangos hangerő mellett is, de néhány frekvenciát nehezebb számukra elviselni. Az akusztikai érzékelés kapcsán kialakuló túlérzékenységnek különböző jelei vannak. Jellemző, hogy a hangokra túlérzékeny autisták gyakran befogják a fülüket, nagyon könnyen felébrednek, nem alszanak mélyen. Megijednek vagy félnek a vihartól, a tömeg zajától, ezért sem szeretik a bevásárlóközpontokat, de még a ropogós ételeket is kerülhetik.
Fontos, hogy a család és a környezet (bölcsőde, óvoda) idejében észre vegye az árulkodó jeleket és megfelelő kezeléssel, odafigyeléssel, fejlesztő programokkal segítsünk nekik abban, hogy ne keserítsék meg életüket a számukra kellemetlen hangok.
[1]: https://www.health.harvard.edu/blog/misophonia-sounds-really-make-crazy-2017042111534
