Szinesztézia - Színek hallása, szavak ízlelése

Ízletes szavak, színes betűk zenehallgatás hatására? Mi az a rejtélyes szinesztézia és mi állhat mögötte?
Szinesztézia - Színek hallása, szavak ízlelése

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

A * -al jelölt mezők kitöltése kötelező

A Föld lakosságának körülbelül 4 százaléka rejtélyes jelenséget tapasztal, amelyet szinesztéziának hívnak: hallanak egy hangot és automatikusan látnak egy színt; vagy elolvasnak egy bizonyos szót, és egy adott színárnyalat jut eszükbe róla.

A szinesztézia szokatlan és érdekes állapot, amelyet „az érzékek keverékének” is neveznek. Míg egyes emberek a hét napjait vagy az év hónapjait a színekkel társítják, mások egy bizonyos ízt éreznek a nyelvükön, amikor egy szót kimondanak, vagy élénk színeket tapasztalnak zene hallgatása közben. A szinesztézia eltér a normál emlékektől vagy asszociációktól, mivel a tapasztalt érzések automatikusak és idővel nagyrészt állandósulnak. [1]

A szinesztézia nem rendellenesség, hanem a világ megtapasztalásának másfajta módja. A szinesztéziával együtt élőket általában nem zavarja az érzékszervi társulásuk, és gyakran azt mondják, hogy szórakoztató színes betűkkel vagy ízletes szavakkal gondolkodni.

A jelenség régóta foglalkoztatja a tudósokat, de egy új tanulmány betekintést nyújthat abba, hogy miben különbözik a szinesztéziával élő emberek agyi működése.[2]

„Korábban MRI-vel végzett vizsgálatok megerősítették, hogy a szinesztézia egy valódi biológiai jelenség" - mondta Simon E. Fisher, a tanulmány egyik szerzője, a holland Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet igazgatója. „Például, amikor a szinesztéziában szenvedő emberek „hallanak” egy színt, az agy vizsgálata azt mutatta, hogy az agy olyan részeiben is van aktivitás, amelyek mind a látáshoz, mind a halláshoz kapcsolódnak” – mondta.

„Valójában a szinesztéziában szenvedő embereknél már korábban bebizonyosodott, hogy szorosabb a kapcsolat a különböző agyi régiók között, mint azoknál, akiknél az érzékelések között nincs ilyen keresztkötés” - mondta Fisher. A kérdés azonban az volt, hogy mi okozza ezt a különbözőséget.

A kérdés megválaszolására Fisher és csapata a genetikában kereste a választ.

A szinesztézia ugyanis gyakran ugyanabban a családban fordul elő, ezért a kutatók úgy döntöttek, hogy olyan géneket keresnek, amelyek felelősek lehetnek az állapot kialakulásáért. Három családot választottak, amelyekben legalább három nemzedék több tagjának volt úgynevezett hang-szín szinesztéziája, azaz bizonyos hangok színek érzékelését idézik elő. Ugyanakkor egy család különböző tagjai különböző színeket látnak, amikor ugyanazt a hangot hallják.

A tudósok un. DNS-szekvenálást – azaz a DNS bázissorrendjének meghatározását - alkalmazták a résztvevők génjeinek tanulmányozására, hogy azonosítsák a jelenségért felelős géneket.

A megállapítások azonban nem adtak egyértelmű eredményt: "nem volt egyetlen gén, amely magyarázhatja a szinesztéziát mindhárom családban" - mondta Fisher. Ehelyett "37 jelölt génvariáns volt vagy annak lehetséges génvariációi” - mondta.

Mivel a vizsgálatban kevés ember vett részt, nem állt rendelkezésre elegendő adat a szinesztéziában szerepet játszó 37 lehetőség specifikus génjeinek kiemeléséhez. Ehelyett a tudósok megvizsgálták az egyes gének biológiai funkcióit, hogy megtudják, hogyan lehet összekapcsolni az állapot kialakulásával. "Csak néhány olyan biológiai kapcsolat volt, amelyek jelentősen aktiválódtak az azonosított gének között" - mondta Fisher. "Ezek egyike az axonogenezis volt, amely egy genetikai folyamat, amely segíti az idegsejtek összekapcsolódását a fejlődő agyban." Az axonogenezis az idegsejtek fejlődésére utal. Az axon az idegsejt sajátos szerkezetű, leghosszabb nyúlványa.

„Ez összhangban van a szinesztéziával élő emberek agyi átvizsgálásának korábbi megállapításaival” - mondta Fisher. Más szavakkal, a tanulmányban azonosított gének szerepet játszanak az agyi régiók összekapcsolódásánál, és potenciális magyarázatot adhatnak arra, hogy miért más a szinesztéziát tapasztaló egyének agyi működése.

A szinesztézia tehát egy neurológiai jelenség, amely az érzékszervi érzékelések szokatlan összekapcsolódását okozza, azonban molekuláris alapja teljesen ismeretlen. Az axonogenezis a géneket segítő genetikai folyamat, amely nélkülözhetetlen az idegrendszeri kapcsolatokhoz.

A kutatók további önkéntesekkel folytatják a kutatást, amelyek remélhetőleg segítenek jobban megérteni, hogy az egyes gének variációi hogyan befolyásolják az agy felépítését és működését. A szinesztézia tanulmányozása alapvetően lehetőséget nyújthat arra, hogy az emberi agy általában miként hozza létre a külvilág érzékszervi megjelenítését.

[1]https://www.mpi.nl/department/language-genetics/2/decoding-genetics-synaesthesia

[2]https://pure.mpg.de/rest/items/item_2555491_8/component/file_2566974/content