A fülzúgás a hangok észlelése külső forrás jelenléte nélkül. Ennek a neurológiai állapotnak a népességet érintő előfordulási gyakorisági tartománya széles, világszerte 5% és 43% között változik. A fülzúgást tapasztalók jelentős része társuló betegségtünetek sokféleségéről számol be, ideértve a szorongást, a depressziót, az alvászavart és a koncentrációs nehézségeket. A tinnitus pontos alapmechanizmusa még nem ismert, és bár számos terápia -a viselkedési és hangterápiától kezdve a gyógyszeres kezelésig- enyhítheti a tüneteket és a szövődményeket, a fülzúgás kezelésére még nincs elérhető gyógymód.
Fülzúgásos páciensek idegképalkotó vizsgálatai kimutatták, hogy az agy hallóközpontjában bekövetkező változások mellett rendellenességek mutatkoznak más agyterületeken is. Feltételezték, hogy az agyrégiók, amelyek elengedhetetlenek a figyelemhez, a fülzúgásért is felelősek. Gyenge kognitív és érzelmi kontroll miatt a fülzúgás hangjainak folyamatos érzékelése az összpontosítási képesség csökkenését eredményezheti, ezáltal elvonhatja a figyelmet más feladatokról. A legújabb neuropszichológiai tinnitus modellek azonban azt sugallják, hogy a figyelem mechanizmusainak hiányát nemcsak a fülzúgás tünetének, hanem a fülzúgás fenntartásához hozzájáruló tényezőnek kell tekinteni. [1]
Egy nemrégiben végzett texasi tanulmány azt vizsgálta[2], hogy a szorongás közvetíti-e a kapcsolatot a fülzúgás és a tartós, szelektív és végrehajtó figyelem és annak hiánya között. Ez utóbbi kontrollként szolgált, vagyis annak meghatározására, hogy a közvetítő hatás érvényesül-e és a figyelem ezáltal korlátozódik.
A dallasi egyetem által végzett tanulmányban 18 fülzúgásos páciens és a 15 fős kontrollcsoport teljesítette a szelektív és vezető figyelmet szolgáló számlálási feladványokat, az éberséget (folyamatos figyelmet) vizsgáló feladatokat, illetve az úgynevezett reakció/válasz feladatokat. A fülzúgáshoz kapcsolódó szorongást a fülzúgás kérdőív (TQ), a depressziós hangulat állapotainak súlyosságát a Beck Depresszió-Leltár-II segítségével vizsgálták, az általános szorongást pedig a szorongás és depresszió kórházi skálája segítségével értékelték.
A fülzúgással élő résztvevők az éberségi feladat és a kognitív számlálási feladat során a kontroll csoporthoz képest szignifikánsan lassabban reagáltak. A fülzúgás csoport gyengébb tartós figyelme kimutatható volt a másik csoporthoz képest, amit az éberségi feladat alatti lassabb reakcióidő is tükrözött.
A szorongásos és koncentrációs nehézségekkel kapcsolatos panaszok a klinikai körülmények között gyakoriak a fülzúgással küzdő betegek körében, és ezek a megpróbáltatások negatívan befolyásolják az egyén életminőségét.
Amennyiben azt a jövőbeni vizsgálatok is megerősítik, az eredményekből leszűrhető a következtetés, miszerint a szorongás fontos tényező lehet a fülzúgás és a figyelem közötti ok-okozati mechanizmusban.
[1] https://www.nature.com/articles/s41598-020-68664-1
[2] https://rdcu.be/b8u9g
