Az emberek és az állatok különböző frekvenciatartományon képesek hallani. Az ember átlagosan a 20 és 20 ezer hertz (Hz) közötti frekvenciatartományon belül hallja a hangokat. Ezen belül is a legkellemesebb az 500 és 4000 Hertz közötti tartomány. Ide tartozik például az emberi beszéd is. Ugyan a hallástartományunk igen széles, mégis létezik számos olyan frekvencia, melyet a tökéletesen halló ember sem hall, mivel ezek a hallásküszöbön kívül eső hangok. Így például az emberi fül nem hallja 20 Hz alatti úgynevezett infrahangokat (mély hangok) és a 20 ezer Hz feletti úgynevezett ultrahangokat (magas hangok) sem.[1]
Annak ellenére, hogy az emberi fül nem tudja érzékelni a nagyon mély és a nagyon magas hangokat, az állatok mégis képesek meghallani ezeket.
Közismert, hogy például a denevérek vagy a delfinek képesek érzékelni az ultrahangokat, sőt ezeket a hangokat fel is használják kommunikációs vagy akár tájékozódási célra is.
A bálnák, az elefántok és az aligátorok infrahangokat bocsátanak ki. Ezek a hangok alacsony rezgésszámuk miatt nagyon messzire elterjednek, így a nagy távolságból történő kommunikációra is kiválóan alkalmasak. Ugyanakkor – az ultrahangokkal ellentétben – felfogásuk jellemzően nem a hallószerv segítségével történik, hanem a talaj rezgései és/vagy a belső szervekben keletkező rezonancia érzékelésével. Az emberben ezek a füllel nem hallható infrahangok „megmagyarázhatatlan” félelmet és rosszullétet idézhetnek elő.
7 állat, melynek különleges a hallása
- A sivatagi róka törékeny testalkatához hatalmas fülek párosulnak. Ezek a fülek az irányhalláshoz szükségesek, hiszen ez az állat éjszaka vadászik és keresi zsákmányát. Ahhoz, hogy a hangok alapján tudjon vadászni, nemcsak az egészen halk neszeket kell meghallania, hanem azt is nagyon pontosan kell érzékelnie, hogy a hang konkrétan honnan érkezik. Ezt segítik elő a hatalmas fülek.
- A galamboknak a látásuk mellett kiváló a hallásuk az alacsony frekvenciákon. Akár a 0,1 Hertz tartományban lévő hangokat is hallják. Viszonyításképpen: az ember a 20 Hz-nél alacsonyabb hangokat már nem hallja.
- A sün elsősorban a szaglásával találja meg a táplálékot, és ismeri fel fajtársait. Ugyanakkor a hallása különleges: még az ultrahangos tartományon belül is hallja a frekvenciákat. Érzékeny hallásának és kiváló szaglásának kombinációjával képes ellensúlyozni a kevésbé éles látását és így könnyen talál magának táplálékot.
- A lovak hallása rendkívül kifinomult, sokkal jobb, mint az embereké: a mélyebb és a magasabb hangokat is képes érzékelni. Fülük nagyon mozgékony, folyamatosan a hangforrás irányába fordul. Egy-egy fülüket 16 izom mozgatja és forgatja csaknem 180 fokos szögben. Ennek köszönhetően jobban hallják a különböző irányból érkező hangokat és gyorsabban felismerik a hangforrás irányát, mint az emberek.
- A nagy viaszmoly 300.000 Hertz-ig képes érzékelni a hangokat.[2] Hiperérzékeny hallása ellenére egy egészen egyszerű hallószervvel rendelkezik, csupán négy hallósejt és egy membrán segíti a hangok szétválasztását. Nagyszerű hallásának köszönhetően meg tudja különböztetni a denevérzajt és a többi ultraszonikus zajt is. Így hallása segítségével előre érzékeli, hogy veszélyes faj közeledik -e felé.
- A kígyó legfontosabb érzékszerve a szaglása. Ugyanakkor különleges hallásáról sem szabad megfeledkeznünk. A kígyóknak fülnyílásuk ugyan nincs, de a földön közlekedve az állkapcsuknak köszönhetően felveszik a talaj rezgéseit, amit továbbítanak a belső fülbe. Így tulajdonképpen a kígyók az alsó állkapocs csontjuknak köszönhetően hallanak. Ha a kígyó hallgatózni szeretne, akkor a földre teszi az állkapcsát, hiszen így érzékelni tudja támadóját vagy épp a prédaállat rezgéseit.[3]
- A háromszínű denevérek tölcsérként összehajló leveleken élnek és ezeket a leveleket arra használják, hogy felerősítsék az általuk kibocsátott hangokat. A hangosítás mértékét az emberi fül nem hallhatja, ugyanakkor a denevér számára jelentős lehet a különbség. Ennek a különleges megoldásnak köszönhetően az erősítés mértéke akár 10dB is lehet. [4]
Hasonlóan az emberekhez az állatok is elveszíthetik a hallásukat. Míg az emberek esetében, a zajos környezet vagy az életkorral járó hallásvesztés okozhat problémákat, addig az állatoknál egy bakteriális fertőzés vagy betegség is állhat a hallás elvesztése mögött.
Az állatok nem, Ön viszont sokat tehet azért, hogy megóvja hallása állapotát. Látogasson el rendszeresen hallásvizsgálatra, ahol kollégáink folyamatosan figyelemmel követhetik hallása aktuális állapotát és időben segítséget nyújthatnak Önnek abban, hogy megőrizze azokat a hangokat, amiket nap mint nap hall.
[1] http://www.nhmus.hu/hu/content/hang-zavar
[2] https://royalsocietypublishing.org/doi/full/10.1098/rsbl.2013.0241
[3] https://ng.24.hu/termeszet/2010/02/16/nem_suketek_a_kigyok/
[4] http://mindenamihallas.hu/blog/allatvilag/egy-kulonleges-deneverfaj-mely-tolcsert-hasznal-hogy-jobban-halljon.html
