Ez a képesség elősegíti, hogy jobban halljunk környezetünk hangjait.
Ezt egy egereken végzett kísérlet is bizonyította. A mezőn járó egér esetében "jobb, ha a macskát hallja meg, mint a saját lépéseit" - mondta Richard Mooney, a Duke Orvostudományi Egyetem neurobiológiai professzora, vezető tanulmány szerző.[1] A kísérlet során apró elektródákat ültettek be az egerek hallókérgébe - az agy azon területére, amely a hangokat dolgozza fel -, és az apró állatokat mikroszkóp alatt futópadon futtatták, miközben képeket rögzítettek az agyukról.
Látva, hogy az agy miként dolgozza fel a saját mozgásból adódó hangokat, a kutatók olyan hangokat játszottak le az egerek minden egyes lépésénél, amelyeket egyébként nem tapasztalnak természetes élőhelyükön. Mooney és csapata azt tapasztalta, hogy sok ezer lépés és két-három nap után az aktivitás csökkent a hallókéregben.
Amikor azonban a kutatók megváltoztatták a hangokat, a hallókéreg sokkal aktívabb lett. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy miért halljuk a lépésünket, ha mondjuk, egy nap kopogós cipőt viselünk.
"A tapasztalat alakíthatja ki, hogy az agy elnyomja a mozgásból származó kiszámítható érzéseket" – mondta a professzor.
A képalkotó eljárás és a mérések szoros összeköttetést mutattak a mozgáshoz kapcsolódó agyterület és a hallókéreg között. Ezek a kapcsolatok végül zajszűrőként szolgálnak.
A kutatók azt is megállapították, hogy azok az egerek, melyeket megtanítottak arra, hogy figyelmen kívül hagyják saját lépésük hangját, jobban fel tudták ismerni a rendellenes vagy új hangokat futás közben, mint azok, amelyeket nem treníroztak erre.
Az eredmények nagyon világosan átültethetők az emberi agy működésére, noha az emberi agykéreg sokkal fejlettebb.
Az egerek számára a mozgással kapcsolatos hangok elnyomásának képessége inkább túlélési előny, például a potenciális ragadozók jobb észlelése.
Ugyanez igaz lehet az emberekre is, de ez az alkalmazkodási folyamat teszi lehetővé az ember számára, hogy olyan komplex hallással kapcsolatos feladatokat végezzen el, mint például a beszéd megtanulása, a hangszeren játszás vagy az éneklés.
Ezen túlmenően, az emberi agy ilyen jellegű működésének megértése hasznos lehet a pszichózis tanulmányozásában is, állítja Mooney. A skizofrénia általános tünete például a hangszerű hallucinációk, amelyekről ma azt gondolják, hogy az agyban egy „megszakadt” előre jelző funkcióvesztés okozza. Pontosan meghatározva, hogy az agy miként tudja előre a hangok jelzését, megnyitja a lehetőséget több izgalmas kérdés megértésére, és elmélyíthetjük annak megértését, hogy az agy működése miként változik egy-egy mentális betegség alatt.
[1] https://www.neuro.duke.edu/research/research-news/brain-has-natural-noise-cancelling-circuit
