Halláscsökkenés összefüggése a szellemi képességek hanyatlásával

A hallás az életkor előrehaladtával jelentős szerepet játszhat a memória és az agy frissen tartásában. A halláskárosodás többféle módon is hat a memóriára.
Halláscsökkenés összefüggése a szellemi képességek hanyatlásával

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

A * -al jelölt mezők kitöltése kötelező

A nem kezelt halláscsökkenés stresszt okozhat, ugyanis a hallássérült megpróbál hallani, így az agy gondolkodáson alapuló un. kognitív túlterhelést tapasztal. Ez azt jelenti, hogy az agy annyira keményen dolgozik, hogy megfejtse azt, amit mások mondanak, hogy nincs ideje, hogy az információt a memóriába helyezze. Minél súlyosabb a hallásveszteség, annál több erőforrást kell az agynak átirányítania más feladatoktól, hogy segítse a hallást és a beszéd megértését.

A hanginformáció feldolgozása és értelmezése az agy felépítéséhez, anatómiájához kötődik. A halláscsökkenés esetén az agy kompenzál, azaz rugalmasan alkalmazkodik, amely viszont jelentősen csökkenti az agy képességét a hangfeldolgozásra, így hatással van a beszéd megértésére. A magasabb rendű neuronok kizárólag az összetettebb hangokra válaszolnak, többek közt azokra, amelyek a beszédfelismerésben használatosak. Már enyhefokú hallásvesztés esetén is a hallás- és beszédérzékelésben részt vevő agyterületek gyengülhetnek. Mi történik ezután? A magasabb szintű gondolkodáshoz szükséges agyi területek helyettesítik a gyengébb területeket, azaz „belépnek” és lényegében átveszik a hallás funkcióját, így nem állnak rendelkezésre az elsődleges munkájuk elvégzésére. Ezek a kompenzációs változások növelik az agy terhelését. A halláscsökkenésből eredő kompenzáló agyi átszervezés tehát szerepet játszhat a szakirodalomban közölt legfrissebb jelentések indoklásában, miszerint az életkorral járó halláscsökkenés szorosan összefügg a szellemi képességek visszafordíthatatlan hanyatlásával. Ez az agyi átszervezés megmagyarázhatja, hogy az életkorral összefüggő halláskárosodást miért kell komolyan venni. Már a halláscsökkenés korai szakaszában is az agy elkezdi ezt az „átszervezést”.

A memóriára hat az is, hogy a hallássérült, abból adódóan, hogy nehezen kommunikál, elfárad a beszélgetéstől, így egy idő után nem keresi a társasági programokat. Hosszú távon ez a szociális elszigetelődés nemcsak depressziót okozhat, de a memóriára is negatívan hat. A túl sok csendes idő veszélyt rejt magában, hiszen a hallássérült egyre magányosabb lesz, az agy nemhogy még keményebben dolgozik, hanem átbillen és egyáltalán nem fog úgy dolgozni, mint azelőtt.

Minél rosszabb a kezdeti halláscsökkenés, annál valószínűbb, hogy az illetőnél demencia alakulhat ki. A jó hallással rendelkező emberekhez képest a nem kezelt enyhe-közepes halláscsökkenéssel élőknél a demencia kockázata háromszor nagyobb.

Lényeges, hogy keresni kell a megoldást a hallásproblémára, ugyanis a hallókészülék viselése segíti a kommunikációt, a beszédértést, ezáltal segít megelőzni a mentális egészségügyi hanyatlást is. Ez arra utal, hogy a kezelések és a hallókészülék a halláson túlmutató módon segíthetnek.

A demencia kockázatának csökkentése érdekében érdemes a mindennapi életben is aktív maradni:

  • rendszeres testmozgással
  • rendszeres agytornával (sakk, keresztrejtvény, kártyajáték, új hobbik)
  • rendszeres társadalmi kapcsolattal (klub, közös programok)
  • beszélgetés családdal, ismerősökkel, barátokkal

Agyunk nem egy számítógép, amelybe csak bevisszük az információkat és azok ott is maradnak, ennél sokkal bonyolultabb az ember. Nem baj, ha nem sikerül mindent tökéletesen megjegyezni, a lényeg, hogy próbálkozzunk, keressünk új módszereket, mert a memória és az agy kapacitása fejleszthető, de csak akkor, ha sokat gyakorolunk, nem véletlenül a szólás „ismétlés a tudás anyja”.