Az ókori görög filozófusok nyugtató fuvola dallamokat játszottak a mániás betegek számára; míg a depressziós egyéneket a dulcimer (a citerához hasonló népi hangszer) nyugtató hangjával kezelték.
Ókori egyiptomi papiruszok orvosi szövegei a betegek gyógyítására szolgáló énekszerű varázslatokról is szólnak.
Manapság a zeneterápia pozitív és jótékony hatását egyre többet használják például magas vérnyomás, vagy mentális betegségek hatékony kezelésében. Általában a gondozás többirányú, a zeneterapeuták orvosokkal, ápolókkal, szociális munkásokkal dolgoznak a depresszió, trauma, skizofrénia és egyéb állapotok enyhítésén.[1]
De hogyan is befolyásolja a zene környezetünket?
Korábbi cikkünkben már írtuk arról, hogy a dallam, a harmónia és a ritmus serkenti az érzékeinket, ami befolyásolja a légzést, a pulzusszámot és más testi funkciókat. A zene előhozhatja a nyugalom érzetét - vagy felidézhet kellemes pillanatokat. A zeneterápia, különösen terápiás beszélgetéssel kombinálva, növeli a boldogsághormonnak is nevezett dopamin szintjét. Az eufória, a motiváció, a boldogság és a koncentráció érzéseivel összefüggésben a zene szerepet játszhat számos depressziós tünet javításában. A terápiában használt zenét általában a páciens igényeihez igazítják és gyakran többféle zenei kombinációt használnak.
Két típusú zeneterápia létezik: aktív és passzív. Az aktív zeneterápiás technikák magukban foglalják az ügyfél bevonását az éneklésbe, a zeneszerzésbe és akár ők is megszólaltathatják a hangszert. Eközben arra ösztönzik, hogy ossza meg gondolatait és érzéseit a kompozíció készítésekor. A cél az, hogy a páciens betekintést engedjen a problémáiba.
A passzív terápia a zene hallgatását jelenti, miközben valamilyen reflektív tevékenységet folytat, például rajzol vagy meditál. Ezután a terapeuta és a beteg megvitatja a felidézett érzéseket és emlékeket.
Az Amerikai Zeneterápia Szervezet szerint[2] az aktív zeneterápiát egyre gyakrabban alkalmazzák klinikai körülmények között is.
A zeneterápia segít kezelni a stresszt, enyhíti a fájdalmat, javítja a memóriát, a kommunikációt és előmozdítja a fizikai rehabilitációt.
Lássuk a jó hírt!
A kutatások kimutatták, hogy a zeneterápia számos mentálhigiénés rendellenesség, például depresszió, trauma, autizmus, skizofrénia szempontjából is hasznos. A zene segíthet az érzelmek feldolgozásában - különösen trauma vagy gyászidő alatt -, és nyugtató balzsam lehet a szorongáshoz.
DE a zene típusa számít. A különböző zene eltérő neurológiai reakciókat vált ki: a klasszikus zene megnyugtató és pihentető, míg a rockzene energiát ad.
A Nemzetközi Kardiológiai Folyóiratban közzétett - zeneterápiával és a vérnyomással kapcsolatos - kutatás[3] kimutatta, hogy a zeneterápia csökkentheti a szisztolés vérnyomást, ami csökkenti a stroke kockázatát.
Ugyanakkor a zene felhasználható az autista gyerekek verbális és nonverbális kommunikációs készségeinek fejlesztésére is. A zeneterápián a zenét az érzékszervi kérdések, az önállóság, a tanulási, megfigyelési képesség és a motoros készségek fejlesztésére is használják.
Az Alzheimer-kórban, a demenciában és más mentális betegségben szenvedő idősebb pácienseknél a zeneterápia jelentősen csökkenti az izgatottságot, az agressziót és a demencia egyéb tüneteit; valamint javítja a hangulatot, segíti a szocializációt és az együttműködést a napi feladatoknál, mint amilyen az öltözködés vagy a fürdés.
[2] https://www.musictherapy.org/
[3] https://www.internationaljournalofcardiology.com/article/S0167-5273(16)30662-3/abstract
