Egyedileg készített un. „fültrombitának” nevezett eszközöket készítettek már a XVII. században, az adott személyről nevezték el a készüléket. Ezek az eszközök leginkább is akusztikus erősítőként szolgáltak. Az un. Townsend Trombitát egy siket pedagógusnak, a Reynolds trombitát egy festőnek, Joshua Reynoldsnak személyre szabottan készítették.
Az első elektronikus hallókészülékek az 1870-es 1880-as években készültek, a telefon fejlődésének köszönhetően 1898-ban alkották meg az elektromos hallókészüléket. Felhasználták a telefon adta technológia lehetőségeket. Irányítani tudták a hangerőt, a frekvenciát és a torzítást. Magának Alexander Graham Bell-nek volt köszönhető a készülék, felesége nagyothalló volt és rajta szeretett volna segíteni. Ám az eszköz közel sem volt praktikusnak mondható, hiszen egy súlyos bőrönd nagyságú eszköz volt.
Mérföldkő a hallókészülékek történetében a második világháború technikai fejlődése, melynek legfontosabb vívmánya a miniatürizálás ötlete volt. 1848-ban a Bell Laboratóriumban készült készülékekben tranzisztort helyeztek el, mely az előző hajlékony vákuum csövektől eltérően kevesebb energiát igényelt és csökkentette a hang torzítását.
A tranzisztorok hallókészülékekbe való behelyezése gyors volt, nem tesztelték megfelelően. Később megállapították, hogy a tranzisztorok párásodnak, ezért élettartamuk egy hét volt. Annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák, a tranzisztorra bevonatot helyeztek el, hogy megvédje a nedvességtől. A Zenit volt az első cég, mely felismerte a tranzisztorral összefüggő problémát és megállapította, hogy az egyén testhőmérséklete jelentős szerepet játszik a készülékek párásodásában.[1]
Az 1960-as években, a Bell Telephone Laboratories létrehozott egy folyamatot, ami egyaránt beszéd és audio jeleket is figyelembe vette a készülékek készítésénél.
A digitális számítógépek nagy mérete miatt a hallókészülékek szimulálásának folyamata rendkívül lassú volt. Az audio beszédjel haladása hosszabb ideig tartott, mint maga a jel időtartama. Ez szinte lehetetlenné tette azt az elképzelést, hogy a hallókészülékeket olyan tárgyakká alakíthassák, amelyek a fülhöz illeszthetők.
A hallókészülék fejlesztés újabb úttörője Daniel Graupe, aki kifejlesztette a hatcsatornás hallókészüléket. Az 1975-ös hatcsatornás hallókészülék minden frekvencián digitálisan szabályozta azt. 1979-ben a hallókészülékek elektroakusztikai tulajdonságai egyszerűen megváltoztathatók lettek. Ennek a nyomógombnak a megnyomása miatt az erősítés megváltozott a megfelelő szintre ahhoz a környezethez, amelyben az egyén jelen volt.
Az első digitális hallókészüléket 1987-ben hozta létre a Nicolet Corporation. A hallókészülék olyan processzort tartalmazott, amelynek vezetékes csatlakozása volt a fülbe.
Két évvel később, 1989-ben megjelent az első fül mögötti digitális hallókészülék.
1990-es években az analóg készülékek uralma volt jellemző. Azonban az analóg készülékeknél a beszéd és a környezeti zaj együtt erősödött, minden hangot egyforma mértékben erősítettek, ezért a használója az erőteljes hangzást szokta meg.
1994-ben a Victofon Kft. Magyarországon elsőként kezdte el az egyéni hallójáratba helyezhető hallókészülékek gyártását.
A hallókészülékek jelene
Az 1990-es években megjelentek az analóg készülékeket fokozatosan felváltó, digitális elektronikával készült hallókészülékek. A digitális készülékek esetében is mikrofon veszi fel a hangot és digitális formában alakítja át. A mikroprocesszor erősíti és feldolgozza a jelet, melyet hangszóró továbbít a dobhártya felé.
A digitális hallókészülék mikroprocesszora "keskeny" tartományban képes a kívánt hangokat erősíteni, például a beszédet. Ugyanabban az időben pedig gyengíti a kellemetlen, nem kívánt hangos, magas hangokat, zajokat, ezzel biztosítva a jobb beszédértést.
A jelfeldolgozást a mikroprocesszor valós időben hajtja végre, figyelembe véve a felhasználó egyéni szükségleteit. Például a mély hangok növelése, a jobb beszédfelismeréshez zajos környezetben, vagy a magas frekvenciák szelektív erősítése azok számára, akinek csökkentett érzékenysége van ebben a tartományban. A mikroprocesszor automatikusan felismeri a külső háttérzaj jellegét, és átalakítja a jelfeldolgozást az adott körülményekhez alkalmazkodva. Illetve annak megváltozásához, amikor a felhasználó kikerül ebből a környezetből.
A hallókészülékek technológiájának fejlődése, korszerűsödése a készülékek formájában is nyomon követhető. Megjelentek a hallójárat alakjához teljes mértékben alkalmazkodó hallójárati készülékek különböző formái. A fülmögötti hallókészülékek a fülkagyló takarásában, vékony csővel szinte alig észrevehetők. Ebben az irányban a fejlődés folyamatos, követve a páciensek igényeit és anatómiai sajátosságait.
A XXI. század hallókészülékeinek elektronikáját a fülről vett minta alapján, 3D-s nyomtatóval készített formába helyezik el. Ez olyan mértékű fejlődést jelent, melynél a fülben a hallókészülék megfelelő illeszkedése sokkal pontosabban és nagyobb biztonsággal alakítható ki.
A hallókészülékek jövője abban rejlik, hogy ma már csatlakoztathatóak vezeték nélkül eszközeinkhez, illetve mobil alkalmazáson keresztül kezelhető.
A mobil alkalmazások előnyei:
- Egyszerű használat, nincs szükség további eszközök és távirányítók használatára.
- Kényelmes, komfortos viselet.
- Mások számára alig látható.
- Az ügyfél igényéhez alkalmazkodó programok.
- Automatikus hangerő és program állítás, nincs szükség programkapcsolóra és hangerő szabályozóra.
- Távirányító nem szükséges a mobil telefon egyben a távirányító.
- Széles hangmagasság átmenet, kiváló hangminőség.
- Az okos mobiltelefon megtanulja az ügyfél használati szokásait.
- A mobiltelefonnal az ügyfél az igényei és a különböző környezetnek megfelelően be tudja állítani a hallókészülékét.
- Gyors kapcsolás a hallókészülék és a telefon között.
- Alkalmazkodik a különféle mobil telefonokhoz.
- Nincs hangerőszabályozás és programváltás, ezt a mobil telefonhoz kapcsolódva a hallókészülék automatikusan végzi.
A fejlesztések között szerepel az elem nélkül működő, tölthető hallókészülék, amely növeli a viselője komfort érzetét.
A hallókészülékek fejlesztésén világszerte dolgozó fejlesztő mérnökök célja, hogy az ügyfél igényeihez maximálisan alkalmazkodó, minél komfortosabb és esztétikusabb, tetszetősebb hallókészüléket készítsenek.