Hallásunk egy jobb és teljesebb világ kulcsa – ne veszítsük el!

A fülünk egy csodálatos képességet rejt, hiszen hallásunk az egyik legfontosabb érzékelési forma, amelynek segítségével kapcsolatba kerülhetünk a körülöttünk lévő világgal. A környezet tele van izgalmas, változatos hangokkal és élményekkel. Mindenki megérdemli, hogy a maga teljességében élje át ezeket az élményeket, és ne kelljen lemondania az élet hangjairól.

Fülünk három részre osztható: a külső fület, amely a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll, a dobhártya választja el a középfültől. A középfülben találjuk a kalapács, az üllő, és a kengyel hallócsontocskákat. A belső fület, pedig a csiga alkotja. Valamennyi hangzásbeli (akusztikus) jel, amely kívülről éri el a fület - legyen az egy autó motorzaja vagy egy beszélgetőtárs hangja - rezgésével mozgásba hozza a levegőt, amely e hangjelzések szállítóeszköze. A fülkagyló úgy van felépítve, hogy optimálisan fogadja a hanghullámokat, amelyek a hallójáraton keresztül a középfülbe jutnak, ahol azután rezgésbe hozzák a dobhártyát. A dobhártya rezgését a hallócsontocskák továbbítják a csigáig. A csigában találhatóak a rendkívül érzékeny szőrsejtek és innen az idegi ingerületek (impulzusok) a hallóidegeken keresztül érik el az agyat. A hallóideg folyamatosan dolgozza fel a mindkét fülből érkező hanghullámokat. Így válik lehetővé az irányhallás, melynek segítségével pontosan meg tudjuk határozni, hogy például milyen irányból közeledik az autó, az utca melyik feléről kiabálnak utánunk, stb. Amennyiben sérül a hang feldolgozási útja - a fülkagylótól az agyig – abban az esetben korlátozottá válik a hallásképesség és például nem leszünk képesek az irányhallásra sem, vagy nem értjük meg, mit is mond nekünk a beszélgetőpartnerünk. A hallásunkra tehát nagyon kell vigyáznunk!

A halláskárosodás kezdetben alig észrevehető, lassan és fokozatosan fejlődik ki. A halláskárosult ember úgy éli meg, hogy környezetében mindenki érthetetlenül, halkan beszél, és egyre nehezebben tudja követni a társalgást. A halláscsökkenés következtében kerülni kezdi a társaságot, a családot és magányosan tölti el a mindennapjait. Ez az elmagányosodás a korábban aktív és tevékeny személyek esetében is bezárkózottsághoz és életuntsághoz vezethet. Bár ez ellen viszonylag könnyen tehetünk, egy egyszerű hallásvizsgálatra kell elmennünk. Sajnos a rászorulóknak csupán 10 százaléka veszi igénybe ezt a mindenki számára adott lehetőséget. Az egész folyamat azzal kezdődik, hogy fel kell ismernünk, halláscsökkenésünk van. Talán ez a legnehezebb rész, de a környezetünk, a körülöttünk élő emberek, ismerősök vagy családtagok általában hamarabb figyelmeztetnek bennünket. A nagyfokú és elhanyagolt halláscsökkenés a beszédértés jelentős romlásával is jár, így az már akkor kiderül, ha szóba elegyednek velünk. A kisebb mértékű hallásveszteséget önmagunk nem is mindig ismerjük fel, de apróbb jelek – például hangosan hallgatott rádió, televízió, a beszélgetéseink során a sokszori visszakérdezés - utalhatnak rá. A hallásvizsgálatra érdemes bejelentkeznie annak is, aki akár egy ilyen jelet is tapasztalt, hiszen ingyenes, nem fáj és egy fél óránál nem tart tovább. A teljes vizsgálat három fő részből áll. Egy fül-orr-gégészeti vizsgálattal kezdődik, majd jön a hallásvizsgálat, amelynek során egy fülhallgatón keresztül különböző frekvenciájú hangokat játszanak le mindkét fülbe és jelezni kell, amikor hallottuk azt. Végül a beszédértés-vizsgálattal kideríthető, hogy csupán halláscsökkenésünk van-e vagy a beszédértésünket is érinti a probléma. A szakemberektől ezután hasznos tanácsokat kapunk és amennyiben szükséges, együtt kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbb készüléket is. A mai készülékek a viselő és a külvilág számára is észrevétlenek és láthatatlan segítőtársként nem engedik, hogy elvesszen a hallásunk. Így Önnek sem kell lemondania például a természet hangjairól, a zene öröméről, a család közelségéről, vagyis az aktív és teljes életről.