Cochlearis implantáció gyermekkorban

A korai implantáció hatékonyabb beszédtanulást, nyelvi és olvasásbeli fejlődést tesz lehetővé, ugyanakkor jelentősen javul a gyermek beszédértése és beszédprodukciója is, így később normál hallók közt folytathatja tanulmányait.

A cochlearis implantáció egy viszonylag rövid –néhány évtizedes- múltra visszatekintő eljárás, mely forradalmasította a korábban műtétileg nem gyógyítható kétoldali belsőfül eredetű süketség és súlyos fokú nagyothallás kezelését. A cochlearis implantátum a veleszületetten, traumák, fertőzések vagy egyéb ok miatt irreverzibilisen károsodott belsőfül működését helyettesíti. A készülék két fő részből áll: egy fülmögötti hallókészülékhez hasonló beszédprocesszorból és egy hozzá csatlakozó gombszerű adóból, mely mágnessel csatlakozik a fejbőr alá beültetett vevőhöz. Innen jutnak az elektromos impulzusok az elektródákon át a belsőfülben levő hallóidegvégződésekhez. A műtétet részletes kivizsgálás előzi meg és hosszadalmas, gyakran évekig tartó rehabilitáció követi. A süketség kialakulásának időpontja szerint prelingualis és postlingualis betegeket különböztetünk meg. A prelingualis betegek hallásukat a beszéd elsajátítása (3-5 éves kor) előtt vesztették el (azaz veleszületett, vagy kisgyermekkorban szerzett süketségről van szó), míg a postlingualis betegek bármikor ezt követően életük során. A postlingualis süket betegeknél néhány hónapos rehabilitáció után kiváló, telefonképes beszédmegértés érhető el. A prelingualis süket gyermekek implantációját régebben sok helyen nem végezték a kisgyermekkorban gyakori középfülgyulladások és esetleges szövődmények miatt, azonban megfelelő óvintézkedésekkel és speciális, elsősorban Streptococcus pneumoniae elleni védőoltások szisztematikus alkalmazásával ma már akár 1 év alatti gyermeken is elvégezhető az implantáció. Kisgyermekek cochlearis implantációra történő kiválasztása során gyakran felmerül a halláskárosodás pontos diagnózisának és a megfelelő hallókészülék kiválasztásának problematikája, a fokozott aneszteziológiai és sebészi kockázat, valamint a pre- és posztoperatív időszakkal, a beszédprocesszor beállításával és a rehabilitációval kapcsolatos nehézségek. Ugyanakkor az elmúlt 30 év folyamán világszerte több, mint 200000 gyermeknél történt sikeres cochlearis implantáció. Figyelemre méltó tendencia –s világszerte elfogadott jelenség- az implantációs korhatár folyamatos lefelé tolódása, így ma már az a cél, hogy a prelingualis süket gyermekek mindenképpen 6 éves kor előtt, de lehetőleg 1,5 éves kor körül kerüljenek implantációra.

Az eljárás sikerét rendszerint a beszédértés, a nyelvi fejlődést és az olvasási készség alapján ítélik meg. A beszédfejlődés tekintetében egyértelműen kimutatták, hogy az eredmények egyenes arányban állnak az implantáció óta eltelt időtartammal és fordítottan arányosak a gyermek korával az implantáció időpontjában (azaz annál jobb az elért eredmény, minél fiatalabb korban operálták a gyermeket és minél hosszabb idő telt el a műtét óta). A nyelvi fejlődés vizsgálata során bebizonyosodott, hogy az implantált gyermekek nyelvi fejlődése sokkal jobb, mint a nem implantált súlyos nagyothallóké és párhuzamosan halad az ép hallásúakével. Az implantált és az ép hallású gyermekek nyelvi fejlődése közti különbséget az implantáció időpontja határozta meg (azaz mennyi lemaradása volt a gyermeknek), mely szintén a korai implantáció mellett szóló érv. Az olvasási készség területén ismert tény, hogy a prelingualis süket –nem implantált- gyermekek megrekednek a 4. általános iskolai osztályos szint alatt, míg az implantáltak messze meghaladták ezt a színvonalat, s általában elérték a normál hallók által nyújtott teljesítményt.

Régóta vita tárgya, hogy mikor kell elvégezni az implantációt gyermekeknél. Ismert, hogy fejlődésneurológiai szempontból minden érzékszervnél létezik egy kritikus időpont, melyet nem szabad lekésni. A kutatások szerint a felsõbb hallópályák teljes kifejlõdése is a születést követően megy végbe és hangingerek hiányában az érési folyamat elmarad. A korai implantáció hatékonyabb beszédtanulást, nyelvi és olvasásbeli fejlődést tesz lehetővé, ugyanakkor jelentősen javul a gyermek beszédértése és beszédprodukciója is, így később normál hallók közt folytathatja tanulmányait. A korai implantációnak emellett sebészileg nincsen akadálya. Megfelelő előkészítéssel biztonságosan elvégezhető a műtét, s az implantátumot későbbiekben sem kell cserélni a gyermek növekedése miatt. Problémát jelenthet a pontos hallásdiagnosztika, mely elengedhetetlen a műtéti indikáció felállításában. A ma már rendelkezésre álló korszerű objektív audiológiai eljárások segítségével diagnosztizálhatók a súlyos hallássérült gyermekek, akiket nagyteljesítményű hallókészülékkel látunk el. Ezt követően a gyermek szurdopedagógus irányításával legalább 6 hónapig korai fejlesztésben részesül, majd ezt követően döntünk az implantáció szükségességéről.

Mai költség-orientált világunkban nem közömbösek az anyagi vonatkozások sem. Bár a műtétnek jelentős anyagi vonzata van –azonban a biztosítottak számára ez ingyenes, amennyiben felkerültek a várólistára és részesülhetnek az évi keretből. Ma Magyarországon a 4 egyetemi centrumban végzik a műtétet, legrégebben a budapesti Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti, Fej-Nyaksebészeti klinikán, ahol az utolsó 25 évben több, mint 300 betegen végezték el a műtétet. A társadalom és az egyén számára hosszútávon az implantáció megéri a befektetést, ha számításba vesszük, hogy az időben végzett eljárás segítségével a gyermek normál hallók között folytathatja a tanulmányait s később esélye nyílik a teljes életre a hallók közt a jövő kommunikációra épülő társadalmában.