A hallásról
A hallás az egyik legfontosabb érzékelési forma, amelynek segítségével kapcsolatba kerülhetünk a bennünket körülvevő világgal.
Részesei vagyunk annak a világnak, amelynek hangjai gazdagítják életünket. Ön hallja a szél susogását vagy a játszadozó gyerekek kacaját? Kirekesztve érezzük magunkat, ha ezek a hangok elnémulnak.
A halláskárosult úgy éli meg, hogy környezetében mindenki érthetetlenül, halkan beszél. Nagyobb fokú hallásvesztés esetén megerőltető követni a társalgást. Az ilyen személyek magukra maradnak, kerülik a társas kapcsolatokat. Elveszíthetik érdeklődésüket a korábban kedvelt elfoglaltságaik iránt, s mindez bezárkózottsághoz, életuntsághoz vezethet.
A halláskárosodás kezdetben alig észrevehető, általában lassan és fokozatosan fejlődik ki. A halláskárosult ember beszélgetés során többször kéri, hogy egy-egy mondatot ismételjenek meg, különösen erős háttérzajok esetén. A rádiót és a TV-t a megszokottnál hangosabbra állítja.
4 jel, ami arra utal, hogy baj lehet a hallásával
Az első jel: Figyelje meg, hogy egy-egy beszélgetés alkalmával nem kérdez-e többször vissza
A második jel: Míg másokat zavar a televízió hangereje, Önnek mégis tökéletes.
A harmadik jel: Ha csengetnek az ajtón, sokszor nem hallja meg.
A negyedik jel: Ha utcán, boltban vagy bárhol Ön után szólnak, sokszor nem hallja meg elsőre.
FONTOS! 50 év felett a kisebb-nagyobb mértékű halláscsökkenés majdnem olyan gyakori, mint a szem romlása. Mégis kevesen szánják rá magukat egy félóránál is rövidebb vizsgálatra. Pedig a halláscsökkenés ugyanúgy befolyásolja hétköznapjainkat, mint a látáscsökkenés.
A látás meggyöngülése esetén az ember szemüveget használ, a halláskárosult ellenben ritkán keres azonnali megoldást. Sokan úgy érzik, a halláskárosodás az öregedés jele, s a hallókészülék használatával ez mások számára nyilvánvalóvá válik. Csakhogy a hallással és a megértéssel kapcsolatos nehézségek feltűnőbbek a hallókészülékek használatánál. A többség számára megoldást jelentene a hallókészülék, a rászorulóknak azonban csak mintegy tíz százaléka veszi igénybe.
Az emberi fül rendkívül összetett érzékszerv:
Fülünk három részre osztható: a külső fület, amely a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll, a dobhártya választja el a középfültől. A középfülben találjuk a kalapács, az üllő, és a kengyel hallócsontocskákat. A belső fület, pedig a csiga alkotja. Valamennyi hangzásbeli (akusztikus) jel, amely kívülről éri el a fület - legyen az egy autó motorzaja vagy egy beszélgetőtárs hangja - rezgésével mozgásba hozza a levegőt, amely e hangjelzések szállítóeszköze. A fülkagyló úgy van felépítve, hogy optimálisan fogadja a hanghullámokat, amelyek a hallójáraton keresztül a középfülbe jutnak, ahol azután rezgésbe hozzák a dobhártyát. A dobhártya rezgését a hallócsontocskák továbbítják a csigáig. A csigában találhatóak a rendkívül érzékeny szőrsejtek és innen az idegi ingerületek (impulzusok) a hallóidegeken keresztül érik el az agyat. A hallóideg folyamatosan dolgozza fel a mindkét fülből érkező hanghullámokat. Így válik lehetővé az irányhallás, melynek segítségével pontosan meg tudjuk határozni, hogy például milyen irányból közeledik az autó, az utca melyik feléről kiabálnak utánunk, stb. Amennyiben sérül a hang feldolgozási útja - a fülkagylótól az agyig – abban az esetben korlátozottá válik a hallásképesség és például nem leszünk képesek az irányhallásra sem, vagy nem értjük meg, mit is mond nekünk a beszélgetőpartnerünk.
Szívesen tájékoztatjuk Önt a hallás, a halláskárosodás és hallókészülékek összefüggéseiről személyesen vagy telefonon.
