A gyermekkori nagyothallásról

Ahhoz, hogy a gyermek helyesen megtanuljon beszélni, elengedhetetlen az ép hallás. A halláscsökkenés nemcsak a beszédfejlődésben okoz elmaradást, hanem a testi, lelki és értelmi fejlődésben is. Éppen ezért nagyon fontos a hallászavarok minél korábbi felismerése.

A nagyothallásnak két fő típusát ismerjük, a vezetéses és idegi típusú halláscsökkenést. Együttes előfordulásuk esetén kevert típusú nagyothallásról beszélünk.

A gyermekkori vezetéses típusú nagyothallások döntő többségének hátterében a középfül savós vagy nyákos váladék gyüleme (OME) áll. Ebben az esetben a hangátvezető rendszer működése akadályozott. A betegségre a spontán javulás, a gyakori visszaesés és az elhúzódó fennállás egyaránt jellemző lehet. Hátterében a fülkürt működés tartós vagy átmeneti zavar áll. A betegség felismerése nem mindig könnyű. A szülők a gyermek nagyothallását gyakran figyelmetlenségnek vélik. Az élet első két éve a beszédtanulás szempontjából meghatározó időszak. Tekintettel arra, hogy az OME ebben az életkorban a leggyakoribb, tartós fennállás esetén problémát okozhat a beszédfejlődésben, később zavarokat a közösségbe történő beilleszkedésben, elmaradást az iskolai teljesítőképességben. A halláscsökkenésnek ez a típusa gyógyítható, a therápia a rossz fülkürt működés helyreállítására irányul.

A kisgyermekkori idegi típusú nagyothallást a csiga szőrsejtjeinek különböző mértékű veleszületett vagy szerzett károsodása okozza. Magyarországon évente 230-250 gyermek születik ilyen típusú halláskárosodással. Ebben az esetben a gyermek korai hallókészülékkel történő ellátása a megoldás. A tapasztalat az, hogy minél súlyosabb a nagyothallás, annál korábban jut el a gyermek a megfelelő szakemberekhez, hiszen ebben az esetben a nyelvfejlődés meg sem indul. A közepes és enyhe halláskárosodások sokszor csak óvodás vagy az iskolás korban derülnek ki. Egy jó képességű gyermek a halláscsökkenés okozta kieséseket sokáig kompenzálhatja, csak a beszéd- és magatartásbeli, valamint a tanulási teljesítményben megmutatkozó eltérések hívhatják fel rá a figyelmet. A cél az, hogy minden nagyothalló gyermek minél korábban, lehetőleg 6 hónapos koráig eljusson az audiológiai szakrendelésekre, ahol hallókészülékkel ellátása megtörténik. Csak így teremthetjük meg a lehetőségét annak, hogy a gyermek normálisan fejlődhessen, és a közösségbe, társadalomba problémamentesen beilleszkedhessen.

Halláskárosodásra utaló jelek az életkor függvényében:

1. a baba nem reagál az anya hangjára, erősebb zajokra nem ijed meg (3hó)
2. a gyermek egyre kevésbé változatosan gagyog (6 hó)
3. ha nem látja a beszélőt, nem reagál halk hangokra vagy halk zenére (7 hó)
4. nem jelennek meg az első szavak, nem utánozza a környezet hangjait (1 év vége)